A TERMÉSZET-HELYREÁLLÍTÁSI RENDELETRŐL

Szárazföldi, part menti és édesvízi ökoszisztémák helyreállítása (4. cikk)

A rendelet előírja a tagállamok számára, hogy 2030-ig az I. mellékletben felsorolt, rossz állapotban lévő élőhelytípusoknak legalább a 30%-át helyreállítsák. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a tagállamoknak 2030-ig elsődlegesen a Natura 2000 területekre kell összpontosítaniuk a rendeletben meghatározott helyreállító intézkedések végrehajtása során. A tagállamoknak olyan intézkedéseket is ki kell dolgozniuk, amelyek révén 2040-re a rossz állapotban lévő élőhelyek legalább 60%-a, 2050-re pedig legalább 90%-a helyreáll.

Ezen túlmenően olyan természetközeli élőhelyek létrehozását, visszaállítását is előírja a rendelet az arra alkalmas területeken, amelyek eredeti kiterjedésük területén már nincsenek jelen. 2030, 2040 és 2050-ig a természetes ökoszisztémák visszaállításához szükséges összterület (azaz a kedvező referencia terület) 30%, 60% és 90%-át kell helyreállítani. A nagyon gyakori és széles körben elterjedt élőhelyekre külön rugalmasság vonatkozik. A közösségi jelentőségű fajok élőhelyeire vonatkozóan mennyiségi és minőségi javítást ír elő a rendelet. A helyreállítás során a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a megjelölt élőhelytípusok "jó" állapotú területeinek kiterjedése addig nő, amíg az élőhelytípus 90%-a "jó" állapotú nem lesz.

Tengeri ökoszisztémák helyreállítása (5. cikk)

A szárazföldi, part menti és édesvízi ökoszisztémák helyreállításához hasonló követelményeket fogalmaz meg a rendelet a tengeri élőhelyek helyreállításának érdekében is. A legtöbb élőhelytípus esetében a fentiekhez hasonlóan a terület 30, 60 és 90%-át kell helyreállítani 2030, 2040 és 2050-ig. A kedvező referencia területre vonatkozó elvárások is azonosak, illetve a közösségi jelentőségű fajok tengeri élőhelyeinek minőségi és mennyiségi növekedésére vonatkozóak is. Egy jelentős eltérés a 4. cikkben közöltekhez képest a nem ismert állapotú élőhelyek állapotfelméréséhez kötődik: a legtöbb tengeri élőhelytípus esetében 2030-ig a jelenleg ismeretlen állapotú területek 50%-át kell felderíteni és 2040-ig az összeset, míg néhány esetében 2040-ig kell az 50%-át felmérni és 2050-ig az egészet.

Városi (települési) ökoszisztémák helyreállítása (8. cikk)

A városi ökoszisztémák tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rendelet hatálybalépése és 2030 vége között a városi zöldterület és a városi lombkorona-fedettség ne csökkenjen nettó mértékben. 2031-től a városi zöldterület és lombkorona-borítottság növekedését kell biztosítani mindaddig, amíg a megfelelő szintet el nem érik, hatévente mérve a változást.

Folyók és árterek helyreállítása (9. cikk)

A rendelet arra kötelezi a tagállamokat, hogy azonosítsák a felszíni vizek összeköttetését gátló, ember okozta akadályokat, továbbá jelöljék ki azokat az akadályokat, amelyeket a társadalmi-gazdasági tényezőket figyelembe véve el lehet távolítani annak érdekében, hogy EU-szinten 2030-ra legalább 25 000 km-nyi folyószakaszon helyreálljon a szabad vízáramlás, és megőrzésre kerüljön a folyók helyreállított természetes összeköttetése. A rendelet kitér továbbá a kapcsolódó árterek természetes funkcióinak helyreállítására és azok fennmaradásának biztosítására is.

Beporzó populációk helyreállítása (10. cikk)

Az elmúlt évtizedek alatt Európában drasztikusan csökkent a vadon élő beporzó rovarok abundanciája és sokfélesége. E probléma megoldása érdekében a rendelet külön követelményként írja elő a tagállamok számára, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek legkésőbb 2030-ra növelik a beporzók sokféleségét, illetve megállítják a beporzók állománycsökkenését. Innentől kezdve a helyreállításoknak biztosítaniuk kell a beporzó populációk növekedését, amit hatévente mérni kell. A rendeletet az életbe lépését követő első éven belül ki fogják egészíteni olyan szabványosított, tudományosan megalapozott, a beporzók sokféleségét és populációit nyomon követő módszer leírásával, amely alkalmas az adatok változatos élőhelyekről, több éven átívelő gyűjtésére és a helyreállítás támogatására. 

Mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása (11. cikk)

A rendelet szerint a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek célja a növekvő tendencia elérése a következő három mutató közül legalább kettő tekintetében:

• gyepterületi lepkepopuláció-index;
• a nagy biodiverzitású tájképi elemekkel rendelkező mezőgazdasági földterületek aránya;
• szervesszén-készlet a szántóföldek ásványi talajaiban.

Emellett időhöz kötött célértékeket is előír arra vonatkozóan, hogy nemzeti szinten milyen mértékben kell növelni a mezőgazdasági területek madárpopulációira vonatkozó mutatót, amely mérték függ attól, hogy az adott állam területén milyen mértékben csökkent a madárállomány a mezőgazdasági területeken (ld.: V. melléklet).

A rendelet előírja a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápok helyreállítását, ezen túl pedig az elárasztással helyreállítandó területek arányát. A rendelet szerint 2030-ig helyre kell állítani e területek 30%-át - egynegyedét elárasztással, 2040-ig a 40%-át - egyharmadát elárasztással, 2050-ig pedig az 50%-át - egyharmadát elárasztással, azonban az erősen érintett országok esetében ennél alacsonyabb százalékos arány is alkalmazható lesz. Az elárasztással való helyreállítás hozzájárul a biológiai sokféleség növeléséhez és az üvegházhatású gázok csökkentéséhez, azonban ha ez a módszer súlyos közérdeki kárt okoz, a célérték csökkenthető. A helyreállítási célokhoz a mezőgazdasági felhasználású lecsapolt tőzeges területeken kívül a tőzegkitermelésre használt és az egyéb felhasználású lecsapolt tőzeglápok is hozzájárulhatnak. A rendelet szerint a mezőgazdasági termelők és a földterületek magánszemély tulajdonosai nincsenek kötelezve a helyreállításra, a tagállamok viszont létrehozhatnak olyan támogató és tanácsadói struktúrát, ami ösztönzi őket a helyreállításban való önkéntes részvételre.

Erdei ökoszisztémák helyreállítása (12. cikk)

A rendelet értelmében a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk (az erdőtüzek kockázatát figyelembe véve) az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségének növelése, valamint annak érdekében, hogy nemzeti szinten növekvő tendenciát érjenek el az erdei madárfajokra vonatkozó index, továbbá legalább hat egyéb mutató tekintetében az alábbi hét közül:

• álló holtfa;
• fekvő holtfa;
• egyenlőtlen korszerkezetű erdők aránya;
• erdők összekapcsoltsága;
• szervesszén-készlet;
• az őshonos fajok által dominált erdők aránya;
• fafajok sokfélesége.

Egyéb rendelkezések

A rendelet a fenti, egyes ökoszisztémákra vonatkozó specifikus követelmények mellett a következő, nem ökoszisztéma-specifikus tételeket is tartalmazza:

Megújuló energiaforrások (6. cikk)

A tagállamoknak a megújuló energiaforrásokból előállított energiát és a kapcsolódó infrastruktúrát és munkát védeniük kell, s ennek érdekében az ilyen felhasználású területeken bizonyos fokú mentesség, rugalmasság alkalmazható a helyreállítási intézkedésekre (környezeti hatásvizsgálatot követően).

Honvédelem (7. cikk)

A honvédelmi katonai célú területek kivételt képezhetnek a helyreállítás alól, ha a területen zajló honvédelmi munkálatokat reális mértékű környezeti tudatossággal, természeti károk csökkentésére irányuló erőfeszítéssel végzik.

3 Milliárd fa ültetése (13. cikk)

A társjogalkotók egy olyan rendelkezést is beillesztettek, amely felszólítja a tagállamokat, hogy helyreállítási törekvéseik részeként járuljanak hozzá ahhoz, hogy 2030-ig uniós szinten legalább hárommilliárd további fát sikerüljön elültetni. A tagállamok ehhez a célhoz úgy kell hozzájáruljanak, hogy a faültetést az ökológiai elvek betartásával végzik, lehetőleg őshonos fajokkal.

A rendelet értelmében minden tagállamnak nemzeti helyreállítási tervet kell benyújtania a Bizottság felé, amelyben bemutatják, hogyan fogják teljesíteni a kitűzött célokat. Emellett nyomon kell követniük az elért eredményeket, és jelentést kell tenniük azokról. A nemzeti helyreállítási terv tervezetének benyújtása a rendelet megjelenésétől számítva 24 hónapon belül, azaz 2026 nyarán esedékes.

A társjogalkotók fokozatos megközelítést választottak. A tagállamok először a 2032 júniusáig tartó időszakra vonatkozó nemzeti helyreállítási terveket terjesztenék elő, amelyek ugyanakkor stratégiai áttekintést nyújtanának a 2032. június utáni időszakra vonatkozóan. 2032 júniusáig a tagállamok benyújtanák a 2042-ig tartó tízéves időszakra vonatkozó helyreállítási terveket, amelyek stratégiai áttekintést tartalmaznának a 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan, majd 2042 júniusáig benyújtanák a 2050-ig fennmaradó időszakra vonatkozó terveket. A nemzeti helyreállítási terveket az Európai Bizottság értékeli. A nemzeti helyreállítási terveket legalább tízévente egyszer felülvizsgálják.

A tagállami természet-helyreállítási tervekben a 4. cikkben meghatározott helyreállítási célok eléréséhez az alábbi jellemzőket kell számszerűen közölni a helyreállítandó területre vonatkozóan:

• az élőhely teljes területe és jelenlegi kiterjedésének térképe;

• a rossz állapotban lévő élőhelyterület;

• a kedvező referenciaterület;

• az élőhelytípusok visszaállítására legalkalmasabb területek (tekintettel a folyamatban lévő és előre jelzett változásokra);

• a fajok kedvező védettségi állapotának eléréséhez szükséges élőhelyek megfelelő minősége és mennyisége;

• A "nem ismert állapotú" élőhelyi területek 90%-ának állapota.

Ezen felül a terveknek tartalmazniuk kell:

• Folyóvizek esetén: az akadályok és eltávolítandónak azonosított akadályok nyilvántartását, az eltávolításukra kidolgozott terv és az akadályok eltávolításával 2030-ig, illetve 2050-ig elérendő, szabad vízáramlású folyószakaszok becsült hosszát, valamint az árterek természetes funkcióinak visszaállítására irányuló egyéb intézkedéseket.

• A beporzók, mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák esetén: a választott mutatók tekintetében 2030-ig megállapított kielégítő szinteket, valamint az összekapcsoltság és tájképi változatosság biztosítása érdekében helyreállítandó területeket.

A tagállamoknak a helyreállítási tervekben közölniük kell a tervezett és bevezetett helyreállítási és fenntartási intézkedések leírását, és azok bevezetésének időzítését a különböző élőhelyek és célok függvényében, továbbá a helyreállítás tárgyát képező területek nyomon követésére, az intézkedések hatékonyságának értékelésére és felülvizsgálatára tervezett lépéseket. Emellett ki kell térni a járulékos előnyökre és szinergiákra a különböző Uniós és nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban, pl.: az éghajlatváltozás, energia-és klímaterv, továbbá társadalmi-gazdasági előnyök.

A tagállamoknak becslést kell készíteniük a finanszírozási igényekről, amely tartalmazza az érintett érdekelt feleknek nyújtott támogatás leírását, a tervezett köz- vagy magánfinanszírozás eszközeit, beleértve az uniós finanszírozási eszközöket, illetve meg kell jelölniük az olyan támogatásokat, amelyek károsan befolyásolják az ebben a rendeletben meghatározott célok elérését és a kötelezettségek teljesítését.

A helyreállítási tervekben a tagállamoknak közzé kell tenniük a nyilvánosság részvételére vonatkozó információkat, valamint annak összefoglalását, hogy miként vették figyelembe a helyi közösségek és az érdekelt felek igényeit.

A rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a terveik kidolgozása során figyelembe vegyék a különféle társadalmi, gazdasági és kulturális követelményeket, regionális és helyi sajátosságaikat, valamint a népsűrűséget, beleértve a legkülső régiók sajátos helyzetét is.

A jogszabály rendelkezést vezet be, amely megbízza a Bizottságot azzal, hogy a rendelet hatálybalépése után egy évvel nyújtson be jelentést, amely tartalmazza az uniós szinten rendelkezésre álló pénzügyi források áttekintését, a végrehajtáshoz szükséges finanszírozási igények értékelését, valamint a finanszírozási hiányok feltárására szolgáló elemzést. A jelentésnek adott esetben a megfelelő finanszírozásra vonatkozó javaslatokat is tartalmaznia kell majd, a következő többéves pénzügyi keret (MFF, 2028–2034) sérelme nélkül.

Becslések szerint a helyreállítás EU szintű éves költségvetése 6-8 milliárd euró, a költségek azonban megtérülnek: a Bizottság szerint minden élőhely-helyreállításra fordított euró 8 euró hasznot hozhat. Az EU a 2030-ig tartó biodiverzitási stratégia értelmében évi 20 milliárd euró mozgósítását vállalta a biológiai sokféleség védelmével és előmozdításával kapcsolatos kiadásokra uniós alapokból, valamint nemzeti szintű és magánfinanszírozás bevonásával. Az EU 2021-2027-es többéves pénzügyi keretének (MFF) továbbá 2024-re a 7.5%-át, 2026-ra és 2027-re pedig a 10%-át különítenék el a biológiai sokféleség támogatására.

A rendelet ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a meglévő magán- és állami rendszerek arra való felhasználását, hogy támogassák a helyreállító intézkedéseket végrehajtó érdekelt feleket, köztük a földkezelőket és a földterületek tulajdonosait, a mezőgazdasági termelőket, az erdészeti szakszemélyzetet és a halászokat. A rendelet azt is egyértelművé teszi, hogy a nemzeti helyreállítási tervek elkészítése nem jelent kötelezettséget arra, hogy az országok e rendelet végrehajtása érdekében a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keretben újraprogramozzák a közös agrárpolitikára (KAP) vagy a közös halászati politikára vonatkozó finanszírozást.

A rendelet értelmében a Bizottságnak 2033-ban kell felülvizsgálnia és értékelnie a rendelet alkalmazását és annak a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatra gyakorolt, valamint a szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásait.

A jogszabály lehetővé teszi, hogy végrehajtási jogi aktus útján legfeljebb egy évre felfüggesszék a rendelet mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását olyan előre nem látható és rendkívüli, az EU által nem befolyásolható események előfordulása esetén, amelyek az EU egész területén súlyos következményekkel járnak az élelmezésbiztonságra nézve.

Szárazföldi, part menti és édesvízi ökoszisztémák

A rendelet megvalósításához első lépésként meg kell állapítani és térképen bemutatni a mellékletben felsorolt egyes élőhelyek országon belüli kiterjedését. Az egyes állományfoltokat az alábbi állapotjelzők egyikével kell ellátni: jó, gyenge, rossz, nem ismert. A jó élőhelyek megőrzendők, míg a gyenge vagy rossz élőhelyeket helyre kell állítani: 2030-ra a 30%-ukat, 2040-re a 60%-ukat, 2050-re a 90%-ukat.

A "nem ismert" állapotú élőhelyek esetén fel kell mérni az állapotukat legalább 90%-os mértékben 2030-ig.

Városi ökoszisztémák

Meg kell állapítani a városi ökoszisztémák kiindulási területét és a lombkoronával borított területek százalékos arányát.

Folyóvizek

A folyóvizek összeköttetéseinek helyreállításához azonosítani kell és fel kell térképezni a folyók összekapcsolódását gátló akadályokat, és meg kell határozni, hol lehet helyreállítani az összekapcsoltságot.

Beporzók

Meg kell állapítani a kielégítőnek ítélt állományparamétereket (pl.: beporzók abundanciája, sokfélesége), és ki kell dolgozni olyan helyreállítási megközelítéseket, amelyek elősegítik a beporzó populációk megerősödését.

Mezőgazdasági ökoszisztémák

Meg kell állapítani a kielégítőnek ítélt indikátorcélokat a mezőgazdasági ökoszisztémákra, a rendeletben meghatározott mutatókat alkalmazva (pl.: táji diverzitás), és ki kell dolgozni a megfelelő helyreállítási megközelítéséket azok javítására.

Erdei ökoszisztémák

Meg kell állapítani a kielégítőnek ítélt indikátorcélokat az erdei ökoszisztémákra, a rendeletben meghatározott mutatókat alkalmazva (pl.: álló holtfa mennyiség, erdők összekapcsoltsága, stb.), és ki kell dolgozni a megfelelő helyreállítási megközelítéseket azok javítására.

Mit tekintsünk helyreállításnak?

Az ökológiai helyreállítás a leromlott, károsodott, vagy elpusztult ökoszisztéma helyreállását segítő folyamat. Az ökoszisztéma helyreállítása néha felcserélhető az ökológiai helyreállítással, de az ökológiai helyreállítás mindig a biodiverzitás megőrzésére és az ökológiai integritásra összpontosít, míg az ökoszisztéma helyreállításának egyes szemléletei csupán az ökoszisztéma szolgáltatások teljesítésére fókuszálnak.

Az ökológiai helyreállítás a helyreállító tevékenységek olyan családjának vagy skálájának egyike, amelyet kontinuumként lehet elképzelni (helyreállítási kontinuum, lásd: fenti ábra), ahol az egymást követő tevékenységek közötti különbség minimális, de a legalapvetőbbtől a legfejlettebb tevékenységig a különbség már meglehetősen jelentős. A kontinuum a helyreállítási gyakorlatok négy fő kategóriáját foglalja magába: (1) csökkentett társadalmi hatások (azaz olyan intézkedések, amelyek minden ágazatban csökkentik az ökoszisztéma szolgáltatások fogyasztásával és felhasználásával járó káros hatásokat); (2) kármentesítés (azaz a szennyezett, fertőzött területek helyreállítása); (3) rehabilitáció (a termelésre vagy emberi lakóhelyként használt területeket is beleértve); és (4) ökológiai helyreállítás.

A helyreállítási kontinuum számos tevékenységet és beavatkozást tartalmaz, amelyek javíthatják a környezeti feltételeket és visszafordíthatják az ökoszisztéma leromlását és a táj feldarabolódását. A kontinuum kiemeli e különféle tevékenységek kapcsolódásait és felismeri, hogy a helyreállító tevékenységekre kiszemelt lokalitás konkrét jellemzői határozzák meg a különböző tájegységekre legalkalmasabb tevékenységeket. A kontinuumon balról jobbra haladva az ökológiai egészség, a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások minősége és mennyisége egyaránt növekednek. Figyelemreméltó, hogy az ökológiai helyreállítás megtörténhet városi, elővárosi, mezőgazdasági és ipari tájakon is.

Alapelv, hogy az ökológiai helyreállítás mindig a lehető legmagasabb szintű helyreállítás elérésére törekszik (összetétel, szerkezet, funkció, stabilitás, tájba illeszkedés, stb.). Az ökológiai helyreállítási gyakorlat őshonos referencia ökoszisztémák és referencia modellek alapján, a környezeti változások figyelembevételével történik. A helyreállító tevékenységekről bővebben "AZ ÖKOLÓGIAI HELYREÁLLÍTÁS GYAKORLATÁNAK NEMZETKÖZI IRÁNYELVEI ÉS SZABVÁNYAI" c. kötetben lehet olvasni.

Az EU a helyreállító tevékenységek kapcsán hasonlóan, négy kategóriában gondolkodik:

A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE ÉS AZ ÖKOSZISZTÉMÁKRA NEHEZEDŐ KÖZVETLEN NYOMÁS CSÖKKENTÉSE:

• Az élőhelyvesztés és -romlás okainak csökkentése, vagy ahol lehetséges, megszüntetése;

• Megelőző intézkedések az invazív idegen fajok terjedésének megállítására;

• Az élőhelyek minőségét befolyásoló szennyezés okainak csökkentése, vagy ahol lehetséges, megszüntetése;

• A fajok élőhelyeit érintő túlhasználat okainak megszüntetése.

AZ ÉLŐHELYEK ÉS ÖKOSZISZTÉMÁK VÉDELME:

• Élőhely biztosítása fenntartás vagy helyreállítás céljából;

• Passzív természetvédelmi kezelés az élőhely szerkezetének megváltoztatására és a regeneráció elősegítésére.

A TERMÉSZETES REGENERÁLÓDÁS ELŐSEGÍTÉSE:

• Az élőhelyek gazdálkodási rendszereinek és hagyományos használatának (újra)kialakítása olyan helyzetekben, ahol ez pozitív hatással van az élőhelyek minőségére;

• Aktív gazdálkodási beavatkozások az élőhely szerkezetének megváltoztatására és a természetes regeneráció elősegítésére;

• Aktív intézkedések a hidrológiai folyamatok helyreállítására;

• Az invazív idegen fajok elleni védekezés és irtás;

• Biodiverzitás-barát termelési gyakorlatok bevezetése;

• A fajok élőhelyének minőségének javítása a populációk megerősítésével;

• A fajok élőhelyeinek minőségének javítása az élőhelyek összekapcsoltságának növelésével.

AKTÍV HELYREÁLLÍTÁSI BEAVATKOZÁSOK:

• Új területek (újra)létrehozása aktív területalapú helyreállítási intézkedések révén;

• A meglévő vagy leromlott élőhelyek állapotának javítása aktív területalapú helyreállítási intézkedésekkel;

• Őshonos fajok (újra)telepítése a meglévő élőhelyeken;

• Zöld infrastruktúra létrehozása a városi ökoszisztémákban;

• Az édesvízi ökoszisztémák és a kék infrastruktúra aktív (újra)létrehozása;

• Mesterséges beavatkozások a mezőgazdasági ökoszisztémák szántóföld-határainak és szegélyeinek vadon élő állatvilágra gyakorolt értékének növelésére.

MAES-HU

Az ökoszisztéma szolgáltatások (ÖSZ) feltérképezésére és értékelésére irányuló nemzeti szintű projekteket az EU 2020-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában, majd később a 2030-ig szóló stratégiában meghatározott céloknak való megfelelés érdekében hajtották végre. Magyarországon ez a munka egy nagyszabású, hatéves projekt keretében (2016 és 2022 között) valósult meg. A projektet (KEHOP-4.3.0.-VEKOP-15-2016-00001) az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) finanszírozta. Az egész folyamatot többféle bevonási forma, interjúk, megbeszélések és műhelytalálkozók, valamint az ÖSZ számszerűsítését végző tematikus munkacsoportok támogatták. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a munka főbb lépéseit (a vonatkozó szakirodalmakkal), amelynek eredményei nagy jelentőséggel bírnak a zöld infrastruktúra fejlesztése és a helyreállítás prioritásainak meghatározása szempontjából.

A térképezés főbb lépései:

1. Magyarország ökoszisztématípus-térképének elkészítése: ez a raszteres felszínborítási térkép azért készült, hogy minden további értékelés alapjául szolgáljon. A bázisév 2015, a térbeli felbontás 20 m.

• A térképezés módszertana
• A térkép validálása
• Kapcsolódó kutatási eredmények

2. Az ökoszisztémák állapotának feltérképezése: Az értékelések célja az volt, hogy térképeket és értékeléseket készítsenek az ökoszisztémáknak a vadon élő állatok és növények eltartására és fenntartására való képességéről. Magyarország teljes területét lefedték, beleértve az összes főbb ökoszisztéma-típust (szántóföldek, gyepterületek, erdők, vizes élőhelyek, városi területek). A módszertant az állapot számszerűsítésének és feltérképezésének négy különböző megközelítése alkotta, amelyek a természetesség és a hemeróbia különböző értelmezésein alapultak, kiegészítve két további, az ökoszisztémák típusait "átfogó" tulajdonsággal, mint a talaj- és tájjellemzők. 52 önálló és összetett mutatót térképeztek fel (a listát lásd az alábbi, Magyarország állapotfelméréséről szóló dokumentumban).

3. Az ökoszisztématípus-specifikus összetett indikátortérképeket kombinálták, hogy a zöld infrastruktúra tervezésének alapjául szolgáljanak (lásd a következő fejezetet).

• Az állapotfelmérés részletes módszertana
• Az állapottérképezés eredményei
• Az erdőállapot-térkép validálásáról szóló tanulmány

4. Ökoszisztéma szolgáltatások: A magyar értékelés az ÖSZ-ek kaszkádja mentén épült fel, és minden egyes szintet egy sor mutatóval írtak le. Hat szakértői munkacsoportban (SZMCS) összesen 12 ÖSZ-hez választottak ki és számszerűsítettek mutatókat, amelyek közül sokat (ahol megfelelő adatok álltak rendelkezésre) nemzeti szinten is feltérképeztek. A 4. kaszkádszint, az emberi jóllét értékeléséhez a jóllét releváns dimenzióit választották ki.

- Élelmiszertermelés SZMCS tanulmánya
- Klíma és energia SZMCS tanulmánya
- Hidrológia SZMCS tanulmánya
- Pollináció SZMCS tanulmánya
- Kulturális SZMCS tanulmánya
- Városi SZMCS tanulmánya

5. Az ökoszisztéma szolgáltatások és az ökoszisztéma állapotának integrált értékelése.

6. Szintézis tanulmány.

7. Az ökoszisztéma szolgáltatások gazdasági értékelése.

8. Jövőkép-elemzés.

A tanulmány országos lefedettségű elemzéssel, 5000 mintavételi pont alapján becsüli az élőhelyveszteséget Magyarországon. A földrajzi kiterjedés csökkenésére vonatkozó adatokat (%) három időszakra (230, 52, illetve 11 évvel visszamenőleg), az élőhelyvesztés éves arányát az 1961-86, 1986-2002, illetve 2002-2013 közötti időszakokra vonatkozóan adja meg. A veszélyeztetettségi fokot az elmúlt 50 évben és körülbelül 1750 óta, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájának kritérium- és küszöbértékei alapján mutatják be.

Irányelvek a zöld infrastruktúra fejlesztéséhez és a helyreállítási prioritások meghatározásához Magyarországon

A hazai zöld infrastruktúra (ZI) megőrzését és fejlesztését megalapozó stratégiai keretek és feladatok meghatározására módszertant dolgoztak ki, és iránymutatást adtak a magyarországi ZI állapotának felmérésére, valamint a ZI fejlesztésének és az ökológiai helyreállításnak a rangsorolására. E folyamat részeként:

• Létrehoztak egy háromdimenziós zónakocka modellt a ZI értékelésére a három fő pillér (azaz az ökológiai állapot, az ökoszisztéma szolgáltatások és az ökológiai összekapcsoltság) alapján;
• Övezeteket jelöltek ki a négy fő fejlesztési megközelítéshez (azaz az ökoszisztémák megőrzése, állapotuk javítása, helyreállítása és az összekapcsoltság javítása);
• A többszörös potenciális természetes vegetáció (MPNV) modellek segítségével azonosították a kialakítható fő ökoszisztéma típusokat (gyep, erdő, vizes);
• A földhasználati konfliktusok és a megvalósíthatósági mutatók alapján területileg rangsorolták őket.

A módszertan és a kapott térképek részletei magyar nyelven itt elérhetők, angol nyelvű tanulmány itt elérhető.

A teljes ökoszisztéma helyreállítása az állatokra összpontosítva

Az ökoszisztémák helyreállítása során a növényeken túl az állatokra is figyelmet kell fordítani, és az élőhelyek sokfélesége, amely az állatvilág gazdagságának egyik ismert mozgatórugója, lehetőséget kínál a helyreállítás által érintett állatfajok számának növelésére. Az élőhelyi sokféleségnek két összetevője van: összetétel (az elemek száma és azonossága) és szerkezet (az elemek háromdimenziós fizikai elrendezése). Egyes állatcsoportok az összetételbeli, míg mások a szerkezeti élőhelyi sokféleségre reagálnak, és ennek megértése segít az állatközösségek helyreállítására irányuló erőfeszítések hatékonyabbá tételében. Az élőhelyi sokféleség növelhető az ökológiai szukcesszió kiindulási feltételeinek változtatásával, a természetes zavarások utánzásával, a kulcsszerkezetek létrehozásával és ökoszisztéma-mérnök fajok alkalmazásával. A tanulmányok arra ösztönzik a helyreállítással foglalkozó tudósokat és szakembereket, hogy az élőhelyek sokféleségével kiemelten foglalkozzanak, s így az ökoszisztéma szerkezetének és működésének helyreállítása során az állatközösségeket is megcélozzák.

• Restoration for variability: Emergence of the habitat diversity paradigm in terrestrial ecosystem restoration. Restoration Ecology 28: 1087-1099. DOI: 10.1002/REC.13218 [IF: 3,404] Q1/D1
• Species richness responses to structural or compositional habitat diversity between and within grassland patches: a multi-taxon approach. PLOS ONE 11: e0149662. DOI: 10.1371/journal.pone.0149662 [IF: 2,806] Q1

Society for Conservation Biology – Europe Section (SCB-Europe)

Az SCB (Konzervációbiológiai Társaság) Europe a biológiai sokféleség megőrzéséért dolgozó szakemberek hálózata, amely különösen az európai kérdések iránt érdeklődik. Az Európa szekció azért jött létre, hogy előmozdítsa a természetvédelmi biológiai kutatásokat és azok alkalmazását az európai biológiai sokféleség megőrzése érdekében.

European Mosquito Control Association (EMCA).

Az Európai Szúnyogirtók Szövetség (EMCA) európai és Európán kívüli szakembereket és szakértőket tömörít azzal a céllal, hogy erősítse az együttműködést a szúnyoggyérítés technikai és operatív vonatkozásaiban. Az EMCA általános célkitűzése a szúnyogok és a kapcsolódó fajok elleni hatékony és eredményes védekezés elősegítése az alacsony toxikológiai profillal és alacsony környezeti hatással rendelkező módszerek előnyben részesítésével. Az EMCA egyik fő célkitűzése a vizes élőhelyek biológiai sokféleségének megőrzése a szúnyogirtó anyagok és módszerek szelektív alkalmazásával, valamint a természeti területek hatékony, hosszú távú kezelési technikáinak előmozdítása.

Vizes élőhelyek (part menti és szárazföldi)

Vizes élőhelyek helyreállítása, beleértve a szikes tavakat, mocsarakat, lápokat és holtágakat

A vízszabályozás előtt Magyarország területének 45%-át borította időszakos vagy állandó folyó- és állóvíz. Ma ezen területek nagyobb része (>70%) mezőgazdasági használat alatt áll, melyek egy része a helyreállítható vízi és vizes élőhelyek rendszerét képezik a régióban.

Az ökoszisztéma állapot térképezés (NÖSZTÉP) szerint jelenleg hazánkban a vizes élőhelyek az ország területének mindössze 4 %-át fedik le, melyek állapota változó, de nagyobb részt kedvezőtlen, kisebb részben "természetszerű". A klímaváltozás mellett a legfontosabb humán eredetű veszélyeztető tényezők a vízrendezés, a felszíni és felszín alatti vízkészlet felhasználás intenzív növekedése, a természetes erdők kiirtása, a gyepterületek feltörése és túllegeltetése, a faültetvények intenzív létesítése, illetve a globalizációval a tájidegen inváziós fajok terjedése.

A Kárpát-medence hidrogeológiai szempontból egy olyan viszonylag zárt, üledékes medence, ahol a felszín alatti gravitációs áramlási rendszereknek nagy jelentősége van, és ezek hatására különleges természetes vizes élőhelyek alakultak ki, mint például a szikes tavak, lápok és holtmedrek. Ezen egyedi ökoszisztémák kis számban megmaradt képviselői, melyek az eredeti kiterjedésnek ma csupán 10-15%-át fedik, kiemelt jelentőségű élőhelyeket képeznek. Ezek között a Kárpát-medence és Magyarország a szikesek előfordulási helyének európai súlypontja, tehát ezeket a területeket csak itt lehet helyreállítani Európában.

A kiemelt vizes élőhelyek helyreállítása fenntartható módon csak az egyéb kapcsolódó vizes élőhelyekkel és árterületekkel együtt képzelhető el, melyet egy komplex ökológiai hálózatban, tudományos alapon, a hidrogeológiai és hidroökológiai sajátosságok figyelembevételével úgy kell megtervezni, hogy minden élőhelytípus a jelentőség arányában képviselje magát. Mindez csak jelentős földhasználati átalakításokkal, a kezelési módok és a vízgazdálkodás jelentős változtatásával érhetők el. Az ökológiai vízigény biztosítása érdekében csapadékra alapozott vízmegőrzés szükséges, ami azonban a klímaváltozás és az intenzív területhasználat hatásai miatt ma már nem elégséges, ezért a lecsapolt területeken a folyókból történő aktív vízpótlás is szükséges.

Kapcsolódó kutatások és információk:

• A szikes tavak ökológiájával és helyreállításával foglalkozó legátfogóbb és legszélesebb körben idézett szakirodalom: Boros E, Ecsedi Z, Oláh J, Szegedi R, Dunn J. (2013). Ecology and management of soda pans in the Carpathian Basin. Hortobágy Environmental Association.
• A szikes tavak sajátosságairól és jelentőségéről részleteiben a Magyar Tudományos Akadémia oldalán itt olvashatunk.
• Vizes élőhelyek kezeléséről és helyreállításáról készült nagyszabású, átfogó munka: János Tardy (ed.) 2007. A magyarországi vadvizek világa. Hazánk ramsari területei. Budapest, Alexandra Publishing House. ISBN: 978-963-370-195-9.
• A vizes élőhelyekről lásd még a Ramsari egyezmény oldalát, mely ezen élőhelyek megőrzésének elősegítésére létrehozott, és az ehhez szükséges jogi, intézményi kereteket megfogalmazó egyezmény.

Vizes élőhelyek kezelésének hatásai

A náddal (Phragmites australis) benőtt mocsarak helyreállítása vagy kezelése jellemzően kaszálással, nádaratással, legeltetéssel és égetéssel történik. Egy tanulmánysorozat összehasonlította a szarvasmarhákkal történő legeltetés és a kontrollált égetés kétéltű fajokra és a madarak funkcionális csoportjaira gyakorolt hatását, és megállapította, hogy a térben változatos, mozaikszerű kezelés a legoptimálisabb a fajok és egyedek számának maximalizálására mind a kétéltűek, mind a madarak esetében. Egy másik tanulmánysorozat a nádasok kaszálással történő kezelésének hatását vizsgálta a nádasok zászlóshajó fajának (nagy nádirigó, Acrocephalus arundinaceus) filopatriájára és szaporodási sikerére, valamint a közönséges kakukk (Cuculus canorus) költési parazita arányára és a fiókák túlélésére, és megállapította, hogy a kezelés alapvetően befolyásolja a nádasok zászlóshajó fajának és költési parazitájának élőhelyhasználatát és számos élettörténeti jellemzőjét.

Kapcsolódó kutatások:

• Mester B, Szalai M, Mérő TO, Puky M, Lengyel Sz. 2015. Spatiotemporally variable management by grazing and burning increases marsh diversity and benefits amphibians: A field experiment. Biological Conservation 192: 237-246. DOI: 10.1016/j.biocon.2015.09.030 [IF: 3,985] Q1/D1
• Mérő TO, Lontay L, Lengyel Sz. 2015. Habitat management varying in space and time: the effects of grazing and fire management on marshland birds. Journal of Ornithology 156: 579-590. DOI: 10.1007/s10336-015-1202-9 [IF: 1,419] Q1
• Mérő TO, Žuljević A, Varga K, Lengyel Sz. 2018. Reed management influences philopatry to reed habitats in the Great Reed Warbler (Acrocephalus arundinaceus). Condor: Ornithological Applications 120: 94-105. DOI: 10.1650/CONDOR-17-114.1 [IF: 2,804] Q1/D1
• Mérő TO, Žuljević A, Lengyel Sz. 2023. Timing of reed management affects habitat use and breeding success in Great Reed Warblers: a field experiment on agricultural drainage canals. Global Ecology and Conservation 48: e02691. DOI: 10.1016/j.gecco.2023.e02691 [IF: 4,0] Q1
• Mérő TO, Žuljević A, Lengyel Sz. 2023. The role of reed management and habitat quality on brood parasitism and chick survival of the brood parasitic Common Cuckoo. Ecology and Evolution 13: e9705. DOI: 10.1002/ece3.9705 [IF: 2,6] Q1

Szúnyogok elleni védekezés az európai vizes élőhelyeken

Elkészült egy, a témát vizsgáló átfogó tanulmány, mely kritériumokat vázol fel a szúnyogirtási megközelítések kiegyensúlyozására az emberi egészséget és jólétet érintő hátrányok mérséklése érdekében, miközben biztosítja, hogy a vizes élőhelyek természetvédelmi céljai teljesüljenek Európában. A javasolt eljárási szabályzat gyakorlati tanácsokat ad a helyi hatóságok és a szúnyogirtásban érintettek számára a hatályos környezetvédelmi jogszabályokkal összhangban lévő integrált szúnyoggyérítési stratégia megtervezéséhez. Bár ezt az eljárási kódexet európai szakértők dolgozták ki, más földrajzi régiókra is átültethető, mivel integrálja a helyi érdekeltek és az orvosi entomológia, az emberi és állati egészség és az ökológia területén dolgozó kutatók szakértelmét és ismereteit. A keretrendszer lehetővé teszi a terület kezelői és a közegészségügyi hatóságok számára, hogy hatékony és ökológiailag megalapozott megközelítéseket alkalmazzanak, amelyek fokozzák az európai vizes élőhelyek megőrzését és helyreállítását.

Természet alkotta és természetalapú megoldások a vízvisszatartásban.

Ez a cikk kiemeli a patak menti árterek fontosságát a tájszintű vízvisszatartásban. A természet-helyreállítási célokat a hódgátak védelmével, valamint hódgát-analógok, szivárgó gátak és sziklai duzzasztók létrehozásával lehet elérni. Ezek az elemek segítik az egykori vizes élőhelyek rekonstrukcióját, így képesek szabályozni a felszíni és a talajvízszintet, fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség védelmében és a szélsőséges aszályok enyhítésében.

Folyók és tavak

Az európai folyók és tavak helyreállításának és védelmének prioritásai

Az európai vízgyűjtők természetvédelmi prioritásainak meghatározására területi ragsorolást végeztek egy édesvízi biodiverzitási adatbázis alapján, amely több mint 1600 vízi növény-, szitakötő-, puhatestű- és halfaj elterjedését tartalmazza Európa 19 000 folyó- és tóvízgyűjtőjében (10 millió km2). Először azonosították azokat a vízgyűjtőket, amelyek kritikusak az IUCN Vörös Listáján szereplő, veszélyeztetett fajok fennmaradásának biztosítása szempontjából (Carrizo et al. 2017), majd a jelenlegi vízgyűjtő védelem és az összekapcsoltság figyelembevételével azonosították és elemezték a természetvédelmi prioritásokat. A már jól védett vízgyűjtőket a rendezésből kizárva azonosították a helyreállításra súlyosan rászoruló vízgyűjtőket (Szabolcs et al. 2022).

Kapcsolódó kutatások:

• Szabolcs M, Kapusi F, Carrizo S, Markovic D, Freyhof J, Cid N, Cardoso AC, Scholz M, Kasperidus HD, Darwall WRT, Lengyel Sz. 2022. Spatial priorities for freshwater biodiversity conservation in light of catchment protection and connectivity in Europe. PLOS ONE 17: e0267801. DOI: 10.1371/journal.pone.0267801 [IF: 3,7] Q1
• Carrizo SF, Lengyel Sz, Kapusi F, Szabolcs M, Kasperidus HD, Scholz M, Markovic D, Freyhof J, Cid N, Cardoso AC, Darwall W. 2017. Critical catchments for freshwater biodiversity conservation in Európa: identification, prioritisation and gap-analysis. Journal of Applied Ecology 54: 1209-1218. DOI: 10.1111/1365-2664.12842 [IF: 5,742] Q1/D1, Editor's Choice

Gyepterületek és egyéb legelő élőhelyek

A gyepterületek helyreállításának globális perspektívái

Egy nemrég elkészült globális érvényű tanulmány azonosítja a gyepterületek helyreállításának elsődleges kihívásait, és kiemeli a bevált eredményekkel rendelkező esettanulmányokat a sikeres és általánosítható megoldások kialakítása érdekében.

A pannon gyepterületek kiemelt cselekvési keretrendszere (PAF)

A GRASSLAND-HU LIFE integrált projekt célja, hogy hosszú távon javítsa a gyepterületek és a kapcsolódó fajok természetvédelmi helyzetét. A pannon gyepterületek és a kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése a kiemelt cselekvési kerettervek (PAF) stratégiai intézkedéseinek végrehajtása révén kiemelt prioritásként szerepel.

A magyarországi homoki élőhelyek prioritási rendszere

A homoki élőhelytípusokat célzó helyreállítási tevékenységek támogatására hozták létre az alábbi keretrendszert, amely a döntéshozásban kíván segítséget nyújtani. Az alábbi rangsor a helyi abiotikus és tájszintű feltételek és a regenerációs képesség figyelembe vételével osztályozza a pannon homoki élőhelytípusokat fontosságuk szempontjából: (i) nyílt homoki sztyepprétek; (ii) zárt homoki sztyepprétek; (iii) nyáras-borókás homoki erdők és cserjések.

A mezőgazdasági tájak kis gyepszigeteinek helyreállítása és kezelése

A témával kapcsolatban 2023-ban megjelent egy könyv a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány gondozásában, mely a természetvédelmi szakértők, a nem kormányzati szervezetek és a gazdálkodók számára nyújt útmutatást a száraz gyepek élőhelyeinek kezeléséről és helyreállításáról a mezőgazdasági területekbe ágyazott kulturális emlékhelyeken. A könyv részletes gyakorlati ismereteket nyújt az olyan helyreállítási intézkedésekről, mint a magvetés, az ültetés és a szénaterítés. Tartalmazza továbbá az invazív fajok kiirtására irányuló költséghatékony megoldások leírását. Több fejezet hasznos információkat nyújt a gazdálkodók számára a mezőgazdasági tájakon található gyepszigetek fenntartására és helyreállítására vonatkozó aktuális jogszabályi előírásokról. A könyv az ősi temetkezési helyekre összpontosít, de a leírt módszertan más, átalakult tájakon található száraz gyepes ökoszisztémákra is alkalmazható.

Nagyléptékű gyephelyreállítás és annak hatása az állatközösségekre és fajokra

A soron következő tanulmányok leírják és nyomon követik Európa legnagyobb aktív (magvetéses) szárazgyep helyreállításának hatásait, amelyet 2005-2008-ban Kelet-Magyarországon, 760 hektáron végeztek el korábbi szántóföldeken. Az ortopterák, a kétéltűek és a madarak pozitívan reagáltak a helyreállításra, és a legtöbbet profitáltak belőle. A fajgazdagság és a fajszám kezdeti növekedését a természetes alkáli gyepekre jellemző szintre való csökkenés követte a méhek, a karabida fajok és a pókok esetében, míg a kisemlősök esetében táji szintű előnyök mutatkoztak. A szántóföldi madarak esetében a helyreállítás után nagymértékű, három-ötszörös növekedést mutattak ki a folyamatos szántóföldi műveléshez képest, az országos csökkenő tendencia ellenére.

Kapcsolódó kutatások:

• Lengyel Sz, Varga K, Kosztyi B, Lontay L, Déri E, Török P, Tóthmérész B. 2012. Grassland restoration to conserve landscape-level biodiversity: a synthesis of early results from a large-scale project. Applied Vegetation Science 15: 264-276. DOI: 10.1111/j.1654-109X.2011.01179.x [IF: 2,263] Q1
• Déri E, Magura T, Horváth R, Kisfali M, Ruff G, Lengyel Sz & Tóthmérész B. 2011. Measuring the short-term success of grassland restoration: the use of habitat affinity indices in ecological restoration. Restoration Ecology 19: 520-528. DOI: 10.1111/j.1526-100X.2009.00631.x [IF: 1,681] Q1
• Rácz IA, Déri E, Kisfali M, Batiz Z, Varga K, Szabó Gy, Lengyel Sz. 2013. Early changes of orthopteran assemblages after grassland restoration: a comparison of space-for-time substitution versus repeated measures monitoring. Biodiversity and Conservation 22: 2321-2335. DOI: 10.1007/s10531-013-0466-8 [IF: 2,065] Q1
• Mester B, Szepesváry Cs, Szabolcs M, Mizsei E, Mérő TO, Málnás K, Lengyel Sz. 2020. Salvaging bycatch data for conservation: unexpected benefits of restored grasslands to amphibians in wetland buffer zones and ecological corridors. Ecological Engineering 153: 105916. DOI: 10.1016/j.ecoleng.2020.105916 [IF: 4,035] Q1
• Mizsei E, Budai M, Móré A, Rák G, Radovics D, Bancsik B, Wenner B, Szabolcs M, Korsós Z, Lengyel Sz, Vadász Cs. 2023. Management impacts on three reptile species (Vipera ursinii, Lacerta agilis, Lacerta viridis) in sandy grasslands in Hungary: Mowing should be avoided. Conservation Science and Practice 5: e13048. DOI: 10.1111/csp2.13048 [IF: 3,1] Q1
• Mizsei E, Fejes Zs, Malatinszky Á, Lengyel Sz, Vadász Cs. 2020. Reptile responses to vegetation structure in a grassland restored for an endangered snake. Community Ecology 21: 203-212. DOI: 10.1007/s42974-020-00019-2 [IF: 1,185] Q3
• Mérő TO, Bocz R, Polyák L, Horváth Gy, Lengyel Sz. 2015. Local habitat management and landscape-scale restoration influence small mammal communities in grasslands. Animal Conservation 18: 442-450. DOI: 10.1111/acv.12191 [IF: 2,788] Q1/D1
• Lengyel Sz, Nagy G, Tóth M, Mészáros G, Nagy CsP, Mizsei E, Szabolcs M, Mester B, Mérő TO. 2023. Grassland restoration benefits declining farmland birds: a landscape-scale before-after control-impact experiment. Biological Conservation 277: 109846. DOI: 10.1016/j.biocon.2022.109846 [IF: 5,900] Q1/D1

A magvetés időzítése és területi tervezése a gyepek helyreállításában

A fajgazdag gyepek helyreállításához a leghatékonyabbak a változatos, fűféléket és virágos növényeket egyaránt tartalmazó magkeverékek. A helyreállított gyepek diverzitása bizonyítottan akkor a legmagasabb, a gyomnövények borítottsága pedig akkor a legalacsonyabb, ha a fűfélék és a virágos növények vetőmagját egyszerre vetik el, a fűfélék késleltetett vetése pedig csökkenti a helyreállítás sikerét (Kiss et al. 2022). Ha a virágos növények magvainak beszerzése nem lehetséges nagy mennyiségben, akkor hatékony lehet a kis telepítési hézagokban történő alkalmazásuk, ahol a biomassza eltávolításra került (Kiss et al. 2021). Ez egy általánosan alkalmazható, költséghatékony technika a fajszegény gyepterületek diverzifikálására.

Az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktusok megértése és kezelése a városi ökoszisztémákban

A dolmányos varjú (Corvus cornix) nemrégiben telepedett meg az európai városokban, nagymértékű csökkenést okozva a városi biodiverzitásban, különösen az énekesmadár-populációkban, és általában a városokban élő embereket zavarva. A felsorolt tanulmányok hozzájárulnak a következők megértéséhez: (i) a kolonizációs folyamat okai és mechanizmusai, (ii) a kolonizációval összefüggő varjúmorfológiai és populációbiológiai változások nyomon követése, valamint (iii) az emberek dolmányos varjúhoz való viszonya, beleértve az ember-vadon konfliktus csökkentésének lehetséges módjait városi környezetben. Mindezek alapvető fontosságúak lesznek a dolmányos varjak elleni védekezésre irányuló intézkedések megtervezéséhez és végrehajtásához, amelyek segíthetik az énekesmadarak biológiai sokféleségének helyreállítását a városokban.

Kapcsolódó kutatások:

• Benmazouz I, Jokimäki J, Lengyel Sz, Juhász L, Kaisanlahti-Jokimäki M-L, Kardos G, Paládi P, Kövér L. 2021. Corvids in urban environments: a systematic global literature review. Animals 11: 3226. DOI: 10.3390/ani11113226 [IF: 3,231] Q1
• Kövér L, Gyüre P, Balogh P, Huettmann F, Lengyel Sz, Juhász L. 2015. Recent colonization and nest site selection of the Hooded Crow (Corvus corone cornix L.) in an urban environment. Landscape and Urban Planning 133: 78-86. DOI: 10.1016/j.landurbplan.2014.09.008 [IF: 3,654] Q1/D1
• Kövér L*, Lengyel Sz*, Takenaka M, Kirchmeir A, Uhl F, Miller R, Schwab C. 2019. Why do zoos attract crows? A comparative study from Európa and Asia. Ecology and Evolution 9: 14465-14475. DOI: 10.1002/ece3.5881 * Megosztott elsőszerzőség, [IF: 2,392] Q1
• Benmazouz I, Jokimäki J, Juhász L, Kaisanlahti-Jokimäki M-L, Paládi P, Kardos G, Lengyel Sz, Kövér L. 2023. Morphological changes in hooded crows (Corvus cornix) related to urbanization. Frontiers in Ecology and Evolution 11: 1196075. DOI: 10.3389/fevo.2023.1196075 [IF: 3,0] Q1
• Kövér L, Paládi P, Benmazouz I, Šorgo A, Špur N, Juhász L, Czine P, Balogh P, Lengyel Sz. 2022. Is the Hitchcock story really true? Public opinion on Hooded Crows in cities as input to management. Animals 12: 1207. DOI: 10.3390/ani12091207 [IF: 3,0] Q1

A szabad folyású folyók helyreállításának kihívásai

Hét kihívást nevez meg ez a kutatás az európai természet helyreállításáról szóló törvény hatékony végrehajtása kapcsán, amely 2030-ig további 25 000 km szabad folyású folyó létrehozását tűzte ki célul. A hét kihívás összefügg egymással, és a sorrend nem jelent lineáris megközelítést. Valamennyi kihívást egyidejűleg kell kezelni a szabad folyású folyók helyreállításának átfogó célja érdekében.

Beavatkozások a beporzó populációk helyreállítására

Megjelent az első kelet-közép-európai tanulmány a városi beporzást elősegítő beavatkozásokról. A ritka kaszálás és virágok vetése pozitív, de a súlyos aszály és a kezelési hiányosságok miatt viszonylag kis hatást mutatott a beporzókra. Bár a kétféle beavatkozás a szezon során kiegészítheti egymást, további fejlesztésekre van lehetőség. A klíma- és környezeti változásokkal szemben ellenálló városi ökoszisztémák elérése érdekében a tanulmány az őshonos és évelő magvak használatát, a beavatkozási típusok kombinálását, a hosszú távú tervezést és a hatékony üzemeltetést ajánlja.

A beporzó populációk mutatói és nyomon követése

"A beporzók helyreállításának erősítése mutatók és monitoring révén" megnevezésű projekt támogatja a vadon élő méhek, pillangók, zengőlegyek és molylepkék uniós beporzó-megfigyelési rendszerének (EU PoMS) bevezetésére való felkészülést önkéntes és hivatásos megfigyelők segítségével, az ABLE projekt citizen-science pillangó-megfigyeléssel kapcsolatos munkájára építve.

A mezőgazdasági területek ökoszisztéma szolgáltatásainak javítása

Ez a tanulmány egy táji léptékű kísérletet mutat be, ahol újonnan létrehozott, fajgazdag virágsávokat hoztak létre. A cél egy olyan hatékony helyreállítási protokoll bemutatása, amely modellként szolgálhat a jövőbeli mezőgazdasági üzemek irányításához, és amely a nemzetközi jelentőségű tájökológiai helyreállítással kapcsolatos szakpolitikák számára szükséges tényeket szolgáltat.

Pilis Üzemmód és Pilis Lék Kísérletek

Ezekben a kísérletekben összehasonlítják a különböző erdészeti kezelések (Pilis Üzemmód Kísérlet) és a különböző lékvágások (Pilis Lék Kísérlet) hatását a mikroklíma, a talaj- és avarviszonyok változására, valamint különböző állatcsoportok (futóbogarak, pókok, televényférgek, legyek), az aljnövényzet és a fás szárú újulat alakulására.

A Pilis Üzemmód kísérletben a hagyományos vágásos gazdálkodás elemeit (vágásterület, hagyásfacsoport, egyenletes bontás) és a jelenleg bevezetés alatt álló örökerdő gazdálkodás elemeit (lékvágás) hasonlítják össze. Az eredmények azt mutatják, hogy a tisztítóvágások szélsőséges mikroklímát hoznak létre, ami erősen megváltoztatja a különböző élőlénycsoportok összetételét. Ezzel szemben a lékekben és az egyenletes bontásokban a mikroklíma továbbra is kiegyenlített marad, és az élőlénycsoportok megőrzik erdei jellegzetességeiket. Az erdőállapot hatékony biztosításához a hagyásfa csoportoknak 300 m2-nél nagyobbnak kell lenniük. A természetes felújulás a kis lékekben is hasonlóan sikeres, mint a vágásterületeken. Összefoglalva megállapítható, hogy az örökerdő gazdálkodás kezelései jobban biztosítják az erdők védelmi funkcióit, mint a hagyományos vágásos erdőgazdálkodási rendszer.

A Pilis Lék kísérlet az örökerdő gazdálkodás során alkalmazott különböző méretű (150 és 300 m2) és alakú lékek (kör alakú vagy hosszúkás) hatásaival foglalkozik. Kimutatták, hogy minden léktípus fenntartja az erdei mikroklímát, a fény érzékenyebben reagál a lék méretére, míg a talajnedvesség a lék alakjára. Minden rés fenntartja a vizsgált élőlénycsoportok erdei jellemzőit, de az aljnövényzet és a regeneráció szempontjából a kis és hosszúkás rés a legsikeresebb.

Ezek a kísérletek hozzájárulhatnak az erdők biológiai sokféleségét biztosító, fenntarthatóbb és biodiverzitást biztosító erdőgazdálkodáshoz.

Kapcsolódó kutatások:

• Aszalós, R., Kovács, B., Tinya, F., Németh, Cs., Horváth, Cs.V., Ódor, P. 2023. Canopy gaps are less susceptible to disturbance-related and invasive herbs than clear-cuts: Temporal changes in the understorey after experimental silvicultural treatments. Forest Ecology and Management 549: 121438.doi: https://doi.org/10.1016/j.foreco.2023.121438
• Horváth, Cs.H.*, Kovács, B.*, Tinya, F., Locatelli, J.S., Csaba Németh, Cs., Crecco, L., Illés, G., Csépányi, P., Ódor, P. 2023. A matter of size and shape: Microclimatic changes induced by experimental gap openings in a sessile oak–hornbeam forest. Science of the Total Environment 873: 162302. *: equal contribution, https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2023.162302
• Samu, F., Elek, Z., Ruzickova, J., Botos, E., Kovács, B., Ódor, P. 2023. Can gap-cutting help to preserve forest spider communities? Diversity 15: 240. https://doi.org/10.3390/d15020240
• Elek, Z., Ruzickova, J., Ódor, P. 2022. Functional plasticity of carabids can presume better the changes in community composition than taxon-based descriptors. Ecological Applications 32(1): e02460. https://doi.org/10.1002/eap.2460
• Samu, F., Elek, Z., Kovács, B., Fülöp, D., Botos, E., Schmera, D., Aszalós, R., Bidló, A., Németh, Cs., Sass, V., Tinya, F., Ódor, P. 2021. Resilience of spider communities affected by a range of silvicultural treatments in a temperate deciduous forest stand. Scientific Reports 11: 20520., https://doi.org/10.1038/s41598-021-99884-8
• Tinya, F., Kovács, B., Aszalós, R., Tóth, B., Csépányi, P., Németh, Cs., Ódor, P. 2020. Initial regeneration success of tree species after different forestry treatments in a sessile oak-hornbeam forest. Forest Ecology and Management 459: 117810. https://doi.org/10.1016/j.foreco.2019.117810
• Kovács, B., Tinya, F., Németh, Cs., Ódor, P. 2020. Unfolding the effects of different forestry treatments on microclimate in oak forests: results of a 4-year experiment. Ecological Applications 30(2): e02043. https://doi.org/10.1002/eap.2043
• Tinya, F., Kovács, B., Prättälä, A., Farkas, P., Aszalós, R., Ódor, P. 2019. Initial understory response to experimental silvicultural treatments in a temperate oak-dominated forest. Európaan Journal of Forest Research 138: 65-77. https://doi.org/10.1007/s10342-018-1154-8

Természetvédelmi célú erdőgazdálkodási gyakorlatok tölgyerdőkben

A Life4Oak Forests EU Life+ projekt keretében különböző természetvédelmi célú erdőgazdálkodási gyakorlatokat vizsgálnak az erdők szerkezeti és összetételbeli változatosságának növelése érdekében. Magyarországon és Olaszországban összesen 24 kísérleti helyszínen, 2000 ha Natura2000-es Quercus petraea, Q. cerris és Q. pubescens uralta tölgyerdőben végeznek aktív beavatkozásokat. Az alkalmazandó beavatkozások és a létrehozandó holtfa mennyiségének meghatározása érdekében új erdőgazdálkodási útmutatót állítottak össze ezekre a tölgyes élőhelyekre.

Az erdészeti kezelések fő célja a természetes fafajösszetétel és erdőszerkezet helyreállítása a közösségi jelentőségű magyar és olasz tölgyesekben. Ez magában foglalja a meglévő összetétel és szerkezet diverzifikálását, a jelenleg hiányzó elemek visszahozását, valamint ezek kialakulásának elősegítését és felgyorsítását, a természetes erdődinamika támogatását, illetve egyes más fajok számára a hiányzó vagy ritka élőhelyek létrehozását. Az aktív kezelési tevékenységek közé tartozik a lábon álló élő fák gallyazása, a faegyedek kéregtelenítése, a fák kivágása fekvő holtfa, magas tuskók és a lombkorona rések kialakítása érdekében. Az invazív fafajok eltávolítása és több ezer őshonos, változatos fajú facsemete ültetése segítette az összetételbeli változatosság növelését. A kezelések közvetlen hatással voltak az állomány szerkezeti heterogenitására, a holtfa diverzitására és a mikroélőhelyi viszonyokra, amelyek számos erdőben élő taxon biológiai sokféleségét növelik. Az erdőkezelési útmutatót összeállította: Frank Tamás, Bölöni János, Aszalós Réka, Vers József.

Kapcsolódó kutatások:

• Bölöni, J., Aszalós, R., Frank, T., Ódor, P. 2021. Forest type matters: Global review about the structure of oak dominated old-growth temperate forests. Forest Ecology and Management 500: 119629. https://doi.org/10.1016/j.foreco.2021.119629
• Komlós, M., Botta-Dukát, Z., Winkler, D., Aszalós, R., Ónodi, G. 2021. Woodpecker foraging activity in oak-dominated hill forests in Hungary. Ornis Hungarica 29(1): 82-97. https://doi.org/10.2478/orhu-2021-0006
• R Aszalós, V Szigeti, K Harmos, S Csernák, T Frank, G Ónodi. 2020. Foraging activity of woodpeckers on various forms of artificially created deadwood. Acta Ornithologica 55 (1), 63-76 https://doi.org/10.3161/00016454AO2020.55.1.00

Számos korábbi természetvédelmi egyezmény vagy regionális jogszabály tartalmaz implicit vagy explicit feladatokat a helyreállításra, pl.: Ramsari Egyezmény, Világörökségi Egyezmény, Vándorló fajokról szóló egyezmény, Sivatagosodásról szóló egyezmény. A Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi irányelv átfogó célja annak biztosítása, hogy az általuk védett fajok és élőhelyek kedvező védettségi helyzetét fenntartsák vagy helyreállítsák teljes uniós elterjedési területükön. Hasonló megfogalmazásokat tartalmaz a Vízügyi keretirányelv (4. és 11. cikk), a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv (13. cikk) és a környezeti felelősségről szóló irányelv is.

Explicit helyreállítási kötelezettségeket tartalmaz az Egyezmény a biológiai sokféleségről (8. és 14. cikk), ami a későbbi COP döntések (2012, 2014, 2016, 2022) során mint átfogó kérdés jelenik meg. A 2010-es Aichi célok (COP Decision X/2, 2010) a tengerparti és tengeri ökoszisztémák, ökoszisztéma szolgáltatások és leromlott ökoszisztémák esetén is megemlíti a helyreállítást.

További, az éghajlatváltozásról és az erdők helyreállításáról szóló globális kötelezettségek is tartalmaznak helyreállításhoz kötődő célokat. Pl.: a Párizsi megállapodás a szén-dioxid-nyelők növeléséről, a REDD+ a degradált erdők állapotának javításáról, a Bonni kihívás 150 millió hektár erdő telepítéséről 2020-ig és a New York-i nyilatkozat, amely tovább növelte az erdősítési ambíciókat (350 M ha/2030).

Sajnos azonban ezen egyezményekben sokszor elmaradt a szakpolitikai célok végrehajtása. Részben az ökoszisztémacélok és iránymutatások hiánya, részben a nemzeti szintű ambíció hiánya, részben a jogilag nem kötelező érvényű határozatok miatt. Figyelemreméltó továbbá, hogy az utóbb felsorolt egyezmények inkább erdőközpontúak, más, elsősorban fátlan ökoszisztémák azonban nem szerepelnek célként (pl.: tőzeglápok a CO2 elnyelő képességük miatt).

Az ENSZ ökoszisztémák helyreállításának évtizede és a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020 utáni keretrendszer (CBD, COP15 Kunming 2022) újabb lendületet adott a természet-helyreállítási célkitűzéseknek. Utóbbiban célként szerepel az összes ökoszisztéma integritásának, összekapcsolhatóságának és rugalmasságának fenntartása, javítása vagy helyreállítása, a természetes ökoszisztémák területének jelentős növelése 2050-ig, a genetikai és biológiai sokféleség, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása és helyreállítása.

Mindezek hozzásegítettek ahhoz, hogy az európai zöld megállapodás és a 2030-ig szóló EU Biodiverzitás Stratégia legfontosabb csomagja a természet-helyreállítási törvény lett.